Tóraolvasás
A Zsikipedia wikiből
Tóraolvasás, az istentisztelet egyik része, amelyet azonban nem minden istentisztelet keretében, hanem csak meghatározott alkalmakkor végeznek, előírt szabályok és beosztás szerint. A beosztás úgy történt, hogy a Tóra egész anyagát olvashassák fel az év leforgása alatt. Nem az áhítat fokozása végett intézményesítették, hanem azért, hogy a nép legszélesebb rétegei is megismerhessék Isten törvényeit és az erkölcsöket, amelyek abból kitisztultak. A Tóra nyilvános felolvasását maga Mózes rendelte el, de csak minden hetedik munkaszünetelési évnek sátorosünnepére, amikor a nép apraja-nagyja egybegyűlt Jeruzsálemben (Mózes V. 31. 10-13). A későbbi korokban megváltozott viszonyok között bizonyára nem érvényesülhetett teljes terjedelmében a bibliai rendelkezés népművelési tendenciája, azért el is ejtették a hétéves ciklust, helyébe egy éves ciklust rendszeresítettek és ennek megfelelően 54 szakaszra (szidra) osztották fel a Tóraolvasást. Nem szökőévben egyes meghatározott szombatokon két-két hetiszakaszt összevonnak (pl. Acharé mósz – Kedósim). Eredetileg laikusok végezték a felolvasást. A héber nyelv hanyatlása következtében azonban attól kellett félni, hogy egyesek hibásan olvashatják a szöveget, azért hivatásos felolvasókra ruházták át a felolvasást. Az egyenlőtlenség kiküszöbölésére való törekvés is hozzájárulhatott a reform bevezetéséhez, mert a hívek csak korlátolt számban részesülhettek a tisztségben, a nagy tömegek kiszorultak belőle és ez nem felelt meg a zsidó demokráciának. Viszont arra is ügyelni kellett, hogy a népet kirekesztő kiváltságos papi funkcióvá ne válhasson ez az intézmény, mert ez ellenkezett volna azzal az egyedülálló berendezkedéssel, amely az áldozatot helyettesítő ájtatossággal visszaszorította a papi monopóliumot és népi aktussá szentelte az istentiszteletet. Ennélfogva úgy intézkedtek, hogy a szidrát megszakításokkal olvassák fel és minden részhez mást-mást hívjanak a gyülekezetből a Tóra elé. Ez az ún. alijó amely a zsinagógában a képviseleti formát honosította meg, mert a felhívottak, akik egyéni megtiszteltetésnek veszik a felhívást, tulajdonképpen a közönséget képviselik. A felolvasás rendszere az idők során más változást is szenvedett. A zsidóság ősi írásmagyarázói súlyt helyeztek arra, hogy a Tóraolvasás a Biblia szellemének megfelelően a tanítás eszköze legyen, de mikor a héber nyelv már csak a tudomány nyelve volt, a nép pedig érintkezési nyelvül az arameus nyelvet használta, a héber szöveg felolvasásában nem érvényesülhetett az eredeti tendencia és a meg nem értett szöveg meghallgatása nem használhatott a közművelődésnek. Ezért honosították meg, hogy a felolvasó mellett tolmácsot rendeltek, aki a felolvasott szöveget a nép nyelvére fordította le. Ezt a régi szokást azonban később elejtették és sok évszázad óta már megint csak a héber szöveget olvassák.
A felolvasás a sacharisz, a muszaf vagy minchó istentisztelet keretében történik, egész szabatosan a sacharisz után, a muszaf előtt és a minchó előtt, mint az istentisztelet függelékes vagy beiktatott része. E beosztás szerint a következő alkalmakkor olvasnak az istentisztelet keretében a Tórából. I. Sacharisznál: hétfőn, csütörtökön, böjtnapokon, purimkor és chanukakor. II. Muszafnál: valamennyi ünnepen és félünnepen, szombaton és újhold napján. III. Minchónál: szombaton, Jom kipurkor, böjtökön. A Tóraolvasás anyaga kétféle lehet: 1. vagy a soros hetiszakaszból van véve, nevezetesen: hétfőn, csütörtökön, szombat délelőtt és délután, amennyiben ezek a napok más Tóraolvasási idővel egybe nem esnek (ebben az esetben nem a soros, hanem a rendkívüli részt olvassák fel, pl. hétfőre eső újhold, szombatra eső ünnep stb.), 2. a felhívandók száma meg van határozva, számuk háromtól hétig terjedhet. Hármat hívnak fel a következő alkalmakkor; hétfőn, csütörtökön, szombat és Jom kipur délután, purimkor, chanukakor, böjtök reggelén és délutánján, négyet újholdkor, peszách és szukkosz félünnepein, ötöt ünnepkor, nevezetesen peszách és szukkosz főünnepein, sovuoszkor, rós hasónókor, hatot Jom kipur délelőttjén, hetet szombat délelőttjén. A Tóraolvasás csak 10 felnőtt férfi jelenlétében történhetik, e számításnál tekintetbe veszik a felolvasót és felhívottat is. A Tóraolvasásnál az emelvényen legalább hárman állanak: az olvasó, a felhívott és a mutató. A felhívott csak akkor megy le az emelvényről, ha a következő felhívott részére felolvasandó részt is befejezték. (A felolvasás után adakozás következik, (l. Misebérach és Senodor). A felhívottaknak ez a meghatározott száma állandó, csak a szombat délelőtti hetet lehet eggyel vagy többel megszaporítani (Acharon, hószofó). A Tóraolvasás keretébe tartozik a prófétai rész felolvasása is. Aki ezt felolvassa, annak egyszersmind a Tórából is olvasnak bizonyos részt. E rész lehet a már más számára felolvasott versek megismétlése (közönséges szombaton a hetedik felhívott számára felolvasott versek utolsó részét itt megismétlik), de lehet külön Tóra rész is. Ebben az utóbbi esetben, hogy az új rész megkeresésével a híveket meg ne várakoztassák, két, ritkább esetben három Tórát vesznek ki a frigyszekrényből. (Pl. ha tévész újholdja szombatra esik, az első Tórából a hetiszakaszt, a másodikból a chanukai részt, a harmadikból az újholdrészt olvassák fel). A hetiszakasz csak ünnep vagy peszách és szukkósz félünnepének szombatján marad el. Bizonyos alkalmakkor a maftir a felhívottak előírt számába számít. Vis major esetén egy Tóra is elégséges. Böjtök és Jom kipur délutánján, tiso beov reggelén a maftir a felhívott harmadik. Ünnepekkor és szombaton 5, 6, illetőleg 7 a felhívottak száma, pótfelhívással többen is lehetnek, azonkívül még a maftir is járul a Tóra elé. Az egy-egy felhívott előtt felolvasott Tórarész nem lehet kevesebb három versnél, három számára felolvasott nem kevesebb tíznél. (Kivétel purim, mikor összesen kilenc verset olvasnak fel.) A felhívás sorrendje: kohén, lévi, jiszróél. Kohén hiányában lévi, illetőleg jiszróél kerül sorra. Ha van kohén, de nincs lévi a zsinagógában, akkor a kohént kétszer szólítják fel. A Tóraolvasás évciklusos intézménye, különösen a hétfő, csütörtöki felolvasás Ezrára (időszám, előtti 6. sz.) megy vissza. Sok helyen az alijókat, illetőleg a megtisztelési jogot eladják és az így begyült pénzt a hitközség jótékonysági (cedókó) alapjának juttatják. Bizonyos esetekben egyeseknek (halálozási évfordulón a gyászolóknak, névadáskor az apának mint „igényes”-eknek jár a Tóra elé való felhivatás.
