Vázsonyi Vilmos
A Zsikipedia wikiből
Vázsonyi Vilmos, államférfi, v. igazságügyminiszter, v. b. t. t., szül. Sümegen 1868 márc. 22., megh. Wiesbadenben 1926 máj. 29. Régi magyar-zsidó családból származott, melyben a tudományok ápolása atyáról fiúra szállt. Vázsonyi atyja tanító volt s szintén járatos a zsidó tudományokban. Gyermekkorában került Vázsonyi a fővárosba, ahol összes iskoláit s az egyetemet is végezte. Már egyetemi hallgató korában belekapcsolódott a politikai mozgalmakba s rendkívüli tehetségével kimagaslott társai közül. Megszervezte az ifjúság körében az első demokrata pártot, melynek ő lett vezére. A véderőmozgalmakban az ifjúság vezére volt és küzdött a magyar álláspont mellett. Majd részt vett a fővárosi népmozgalmakban s kezdeményezte a párbajellenes propagandát. 1891-ben az összes fővárosi társaskörök megbízásából megszerkesztette a képviselőházhoz intézett memorandumot. A jogi doktorátus és ügyvéd diploma megszerzése után, 1894. megalapította a Demokrata-Kört, melynek haláláig elnöke volt. 1894-ben beválasztották a fővárosi képviselőtestületbe is. Ezzel egyidejűleg nagyarányú publicisztikai tevékenységet fejtett ki a recepció érdekében. 1901-ben választották meg a főváros VI. kerületében, melynek azóta haláláig képviselője maradt demokrata programmal. Első képviselősége alatt a vasutasok fizetésrendezésének szószólója volt s ő vezette 1904. a kormány és a sztrájkolok közötti tárgyalásokat. Híres beszédeiben már ez időben követelte az általános választói jog szükségességét. Nagy része volt a koalíciós kormány létrejöttében.1905-ben Hieronymi miniszterrel szemben választották meg. A Lukács-Dósy-pörben, melynek következményeképpen a miniszterelnöknek le kellett mondania, Désy Zoltán védője volt. Tisza István miniszterelnöksége alatt a választói jog kiterjesztése mellett harcolt. Tisza lemondása után az Esterházy-kormány igazságügyminisztere, majd a Wekerle-kormány választójogi minisztere lett. Élete egyik legnagyobb munkáját ekkor fejtette ki a választójogi reform tervezetével, amelyet 1918. törvényerőre emeltek. Minthogy a választójogot kiterjesztő politikája ellenkezett a miniszterelnökével, önként lemondott s IV. Károly király valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki nagy érdemeiért. Ő volt az első zsidóvallású férfiú a monarchiában, aki e méltóságot elérte. A forradalmak kitörésekor félrevonult s emigrált. Előbb Münchenben, majd a Genfi-tó partján várta be a forradalmak lezajlását.
Megrongált egészséggel tért vissza, de részt vett az ország újjáépítésében és újra szervezte a Demokrata Pártot is. A nemzetgyűlés akkori hangulata tehetetlenségre kárhoztatta és ezért újból a főváros szolgálatába állította nagy képességeit. Vázsonyinak a főváros világvárossá való fejlesztésében jelentékeny része volt már a háború előtt is. Az ő kezdeményezéseire létesítette a főváros legszebb intézményeit. Ő készítette elő a demokrata programot, kezdeményezte a részvénytársaságok kezében levő üzemeknek a városi kezelésbe való átvételét, a kislakásépítő mozgalmat s általában a nyugateurópai várospolitikát és a Nagy-Budapest eszméjét. A forradalmak után az ellenforradalmi törekvések ellen is éles harcot indított s e célból először is a városi képviselőtestület átalakítását sürgette. Utolsó nagyobb szereplése a frankhamisítási bűnpör által előidézett ellenzéki mozgalom megszervezése volt. Mint a frankbizottság tagja a képviselőházban, elkészítette az ellenzék kisebbségi véleményét. Utolsó heteit Badenben töltötte, ahol régi szívbaja és az 1926 tavaszán ellene elkövetett durva merénylettel járó izgalmak következményei vitték korai sírba. Temetése óriási részvét mellett folyt le a Városháza épületéből; sírja és emlékköve a Kerepesi temetőben van.
[szerkesztés] Művei
Vázsonyi irodalmilag kora ifjúsága óta működött. Éveken át vezércikkírója volt a Pesti Hírlapnak és számos nagy cikke jelent meg más napilapokban. Szerkesztette egyideig az Új Század folyóiratot és a Polgár c. politikai napilapot, amely később hetilappá alakult át; közben cikkeket írt az Egyenlőségnek és a jogi szaklapoknak. Beszédeit az Országgyűlési Napló örökítette meg. Önálló művei: Az önkormányzat; A választási elv a külföldi közigazgatásban; A szavazás decentralizációja; A királyi placetum a magyar alkotmányban stb. c. alkotmányjogi essayk. Halála után nagyobb szónoklatai és cikkei Csergő Hugó és Balassa József rendezésében Vázsonyi Vilmos munkái címen 2 kötetben jelentek meg 1927.
