Almemor
A Zsikipedia wikiből
Almemor, centrálisan elhelyezett, körülkerített és néhol kupolával fedett emelvény a zsinagógában, amely eredetileg kizárólag a Tóra-felolvasás céljaira szolgált. Rendeltetése a liturgia fejlődése során kibővült és ortodox zsinagógákban ma már több fontosabb istentiszteleti aktust is itt végeznek. A Lecho dódival itt köszönti az előimádkozó a szombatot. Az almemoron végzett szolgálatok közé tartozik még a hazkara requiem, az újhold bejelentése, az uralkodóért, kormányzatért és másokért elmondott könyögés, Purimkor a megillah felolvasása és Szimchász Torá napján az ünnepi himnusz eléneklése is.
Héberül bimának hívják az almemórt; a vulgáris nyelvhasználat melemmernek mondja. Exponált elhelyezése a Tóra-felolvasással függ össze, amely az ókori zsinagógák istentiszteletének legfontosabb része volt. Minthogy nagy súlyt vetettek arra, hogy az egész gyületezet hallgathassa meg a felolvasott szidrát, elrendelték, hogy a bima a zsinagóga központjában álljon. Emelvényszerűen megmagasított helyzete és lépcsőzetes kiépítése még a Talmud előtti időkből származik. Hogy az almemórra vezető lépcsőfokok száma hatnál több nem lehet, az már rabbinikus tradíció. A lépcsők alkalmazása azt bizonyítja, hogy nem oltárnak képzelték el az almemórt és nem oltár helyett építették azelőtt, mert a szentély oltárait lépcső nélkül építették. Oltárt másutt, mint a jernzsálemi Szentélyben, nem állíthattak fel, és az a lábra kapott szokás, hogy a haladó zsidók oltárnak mondják az almemórt, merőben helytelen és sem nyelvi, sem történelmi szempontokkal nem indokolható. Rendeltetése a tradícióban gyökerezik, de arra vonatkozóan, hogy milyen anyag használható az almemór felépítéséhez, nem hagyott vissza korlátozó intézkedéseket a rabbinikus törvényhozás.
Szabadon fejlődhetett a formája is és így van kőből, vagy fából épített almemór, kupolával fedett, vagy fedetlen. Egyforma karaktere csak abban jut kifejezésre, hogy emelkedett és a kerítés révén zárt egységet alkot a zsinagóga hajójában. Legfontosabb alkotórésze az asztal (sulchan), amely a Tóra elhelyezésére szolgál a felolvasások alatt. Centrális elhelyezése askenáz tradíció, a szefárdok a keleti oldalon helyezik el, szorosan a fal előtt. A neológ hitközségek a tradicionális szokástól eltérően a frigyszekrény tövében helyezik el.
