Újvári Péter
A Zsikipedia wikiből
Újvári Péter, író és publicista, szül. Tolcsván (Zemplén vm.) 1869. ápr. 24., megh? Apja Groszmann Wolf, az érsekújvári ortodox hitközség néhai rabbija. Előbb a nagysurányi, később a váci és miskolci jesivák növendéke volt. 1889-ben a Szegedi Hiradó munkatársa, később helyettes szerkesztője, majd a Szeged és Vidéke felelős szerkesztője lett. 1901-ben Magyar Szó c. irodalmi folyóiratot alapított Szegeden. Ekkor már a pesti lapok is közölték novelláit és a Pesti Hírlapban írt ókori legendái később Legendák és krónikák c. kötetében jelentek meg 1906. Ez időben egyik megalapítója a Magyarországi Hírlapírók Orsz. Szervezetének. 1907-ben Pesten előbb a Magyar Hírlapnak, később a Budapestnek sok éven át volt vezércikkírója. Megírta A fekete glória; Astarte temploma és A bosszúálló Isten c. társadalmi regényeit. Első zsidó tárgyú regényét Az új keresztények 1907. írta az Egyenlőségnek, ahol Ben Juda pseudonym alatt publicisztikai tevékenységet is fejtett ki. Ez időtől kezdve érdeklődését teljesen lekötik a zsidó vonatkozású témák és írásainak főproblémája maga a zsidóság. A mécs mellett; Földanyánk lovagjai; Echod; Akik a holdat lesik; A bunda; A túlsó parton; Két sír között a harmadik; A cédrus fa daliája c. regényeivel megteremti a magyar zsidó irodalmat és felkelti az érdeklődést a zsidóság élő problémái iránt. Figyelmét megragadja a zsidó múlt nagyszerűsége, de munkáinak javarészében a magyar zsidó életét írja meg: a keleti hegyvidék zsidóit, a jesiva bócherjait, a városivá lett zsidót, sőt a parvenű és kikeresztelkedett zsidó típusát is (Az új-keresztény c regénye). Munkáiban a zsidó néplélek él, de nyelvezete a tiszta magyar stílus-művészet alkotása. A kisvárosok zsidó életének a modern kortól kiveszésre ítélt sok különös alakját nagy szeretettel és olykor rezignáltán mosolygó humorral, jóindulatú és javítani vágyó kritikával menti bele Újvári az irodalomba. 1919-ben megindította a Szombat c. első magyar zsidó képes hetilapot, amely a zsidó közélet kérdéseivel, irodalommal és művészettel foglalkozott. Résztvett 1912. a magyar zsidóság egységesítésére irányuló mozgalomban és az autonómiát előkészítő bizottságnak főtitkára lett. 1915-ben a Budapesti Újságírók Egyesülete ügyvezető titkárává választotta. Az összeomlás után a Múlt és Jövő hetilapjában és a Zsidó Szemlében küzdött a magyar zsidóságot ért támadások ellen. Az erdélyi zsidók 1920. Kolozsvárra hívták, ahol az Új Keletbe írott vezércikkeiben három éven át harcolt az erdélyi zsidóság politikai és kulturális törekvéseiért, a magyar kultúrához való ragaszkodást és a zsidó öntudat mélyítését propagálva. Ugyanakkor elnöke volt az erdélyi újságírók nyugdíjintézetének. Az erdélyi és bánáti magyar újságírószervezet 1922. országos keretek között ünnepelte Újvári 30 éves írói jubileumát. Ezután Szlovenszkóba ment, ahol a zsidóság kulturális és politikai aktivitása érdekében több lapot indított: Szombat (Érsekújvár 1923); Judea (Pozsony 1926); Új Judea (Kassa 1926). Közben irodalmi szerkesztője volt egy pozsonyi napilapnak. A szlovenszkói magyar újságírók szervezete, amelynek Újvári elnöke volt, dísztagjává választotta Kassán 1925. Újvárit, aki részt vett az újságírók szociális helyzetének megjavítására irányuló mozgalmakban. Időközben megírta Matronita c. kabbalisztikus regényét. Egyéb művei még: Szent Antal kápolnája (regény); Messiásvárók (regény); Leviátán (dráma); Mózes élete és alkotása (kéziratban). Az Országos Egyetértés c. zsidó lapnak 1926-27. főszerkesztője, utóbb főmunkatársa volt Budapesten. Igen sok elbeszélése jelent meg a Pester Lloyd, Az Újság, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Magyarország, Neues Pester Journal, Egyenlőség, Múlt és Jövő, Új Kelet, Allg. Zeitung des Jud. (Berlin); Ost und West.(Berlin); Zidovskó Zprávy (Prága), valamint amerikai és lengyelországi lapokban. Munkáit Adolf Kohut németre, Holder József jiddisre és Székely Dávid angolra fordították. Újvári a Zsidó lexikon szerkesztője.
